Nos ma megnéztem “Az élet szép” című filmet ami valóban egy remek alkotás, csak a végén az apukát sajnáltam aki meghalt, bár feláldozta magát a fiáért. Úgylátszik ez volt a legtöbb amit adhatott neki. A saját élete. De ezt vhogy, nemtom mért de kevésnek éreztem. Hiszen az, h vki az életét adja vkiért, az valójában csak a földi létét áldozza fel. Miután meghal nélküle kell boldogunia annak akiért feláldozatott az élete. Vagy nemtom, szval olyan fura érzés, h utánna nem tehet már érte többet, ennyi volt, késsz, bevégeztük. Én úgygondolom h majd igyekszem úgy alakítani a sorsom h még föld halálom után is tudjam alakítani azoknak a sorsát akik szerettek, és akiket szerettem. Lehet h bolond ötlet, de hát a bolondok(így én is) többre képesek mint az átlagemberek. Valahogy több bennük az akarat, és a kitartás, és olyan dolgokra is képesek amelyeket mások nem tennének meg mert túl megalázónak vagy túl veszélyesnek találnának. Minél bolondabb valaki, annál szebbé tudja tenni a körülötte élők életét. Ám furcsa ez de valóban így van. Tehát a tanulságot levonva a lényeg az, hogy azzal leszel több minél többet tudsz tenni másoknak a bolondságod által:) . Na mára ennyit. Jóéjszakát!
(ja és mostantól lehet kommentelni minden írásomat)