Az életben az a legkülönösebb, hogy azokban a tetteinkben melyeket minden indíttatás nélkül teszünk meg, valami sose gondolt következménye lesz.
Legalábbis én így érzem, és tapasztaltam is sokszor. Biztos nem én vagyok az egyetlen aki ezt már érezte. De gondoltam én leírom ide.
Egyébként nem volt ma sok dolog velem. Gondolkozgattam. Meg ettem. Tnap meg volt lelki szarság meg kis sörözés meg színház. egész jó darabot láttunk. Az volt a címe, h Ivanov. Egy Csehov dráma két felvonásban. Arról szólt amit bárki érezhet aki az élet aljára néz. Az orosz arisztokrácia párszáz évvel ezelőtt valószínüleg csak ezt nézte és sokszor bele is őrültek. Ezt igazából bármelyik korban lehetne nézni. Na de van értelme? Mert szerintem nincs. Viszont ha ezt mondom, akkor az azt jelenti hogy az értelmetlenség értelmetlen. Ami lényegében egy értelmes kijelentés. Ebből pedig számomra az következik, hogy az életnek az az értelme, hogy csináljuk amiről azt érezzük, a sors számunkra rendelt. Ezzel pedig értelmet kap az életünk. Mert ha keresni kezdjük az értelmét akkor csak értelmetlenséget kaphatunk válaszul.
Na ha ezt vki értette rajtam kívül akkor legyen olyan kedves kommentbe írja már be, h értette. Köszi :).
Mellesleg a mesekönyvemet még mindig nem kezdtem el írni, mert nem éreztem késztetést rá. Inkább a szalagavatós meghívót kéne befejeznem előbb meg németet nézegetni.
Majd ha lesz még ma vmi akkor megírom. Pááá!