Egyébként jó volt lényegében és nagyrészt a múlthét. Kirándulgattunk csomó helyen a Ruhrvidéken. Láttunk csomó bányát és már azt is tudjuk mi az a naaaagy struktúraváltás amin átment Essen xD... Márhára érdekes áám:P. Meg voltunk régi vasgyárban ami már nem az meg ilyen zsilipes hajóáttevős dolgon. Meg színházban ahol 50 euros jegyünk volt xD... és a Starlight express című musicalt néztük meg amit már 20 éve játszanak és külön színházat építettek neki és a világon csak Bochumban meg Londonban meg néha New York-ban játszák:D. tehát elég híres xD...
Aztán, mivel mi nagyon menő gyerekek vagyunk alap, hogy benne voltunk az esseni újságban is. Szépen fotóval. Ott virítok a képeken xD..(aki ismer jobban az megnézheti az újságkivágást iwiw-en a képeim között:P:P, aki meg nem az ha kíváncsi rá akkor kérjen meg ,h eláruljam becses nevem és megkereshessen:P).
Egyébként készült több ezer kép az út alatt és video is ami majd ha meglesz vágva meg szerkesztve stb. akkor megtekinthető lesz a jútúb-on és majd belinkelem és az jó lesz nektek:p.
Család akiknél voltam végülis jófejek voltak meg adtak mindig kaját jókat csak ez a korai lefekvéses szokásuk meg az esténként nem eljárogatósdis dolog az nemtetszett. Na de azért ha nagynehezen is, de kibírtam:D...
Nagypapája a gyereknek egyik reggel megkérdezte, h indiai vagyok e meg Nagymamája sose ismert meg. Na most tudni kell h nagypapi 88 éves és a nagymami meg alzheimerkóros picit(annyira nagyon nem :D). Szval voltak ilyen és ezekhez hasonló érdekességek az elmúlt héten:).
Repülőről hoztam hányószacsit :P:P:P és visszafele úton szar volt mer egyedül ültem egy 3-as helyen és aludni akartam és nem tudtam mer a hülye légikísérőcskék folyton pofáztak vagy kalamoltak a kocsijukkal vagy vmi hülyegyerek kezdett el visítani mikor épp az elalvás stádiumába léptem volna. Na de segáz leszálltunk és jöttünk tovább haza Pécsre:D.
Ja meg kaptunk kitűzőket meg szülinapomra a gyerektől egy Essen-es könyvet meg Tomitól csokit meg kaptunk polgármestertől(mer minket az is fogadott (nem adott kaját a szemét csak cola-t...:S...)) tollat is :). És azért egész jó volt és már utazni akarok megint:D. sajna legközelebb asszem csak a balcsiig megyek most hétvégén ha nem lesz rossz idő és az csak 130-150 km de nem baj azért az is több mint a semmi:D. Aztán majd nyáron meg nemtom hova. Gondolom horvátba így kicsit messzebre. Mind1 majd gyűjtöget Marcika és akkor elrepül megint vhova vagy hasonló:D..
Na most viszont befejezem az írkálást mer honap suli és korán kelek és az nem jó és ma is tiszta hulla voltam és holnap is sztem az leszek de ez van. Lehet elmek bringázgatni hnap(Zsófi aztmondta kölcsönadja a bringáját(most kapta) enyém meg balcsin van).
Na jöjjön az idézet melyet nem szoktam feledni :P
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogyjóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól ero"t és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
(nemtudom KI írta de nekem tetszik és megfontolandó :))
