Ha mindneki végiggondolja magában a kis dolgait rájöhet, hogy milyen jó is neki és mennyi ember lenne az Ő helyében. Gondold végig te is. Gondolj bele abba, hogy hány ember vesz körül és, hogy mennyien szeretnek.
Azt pedig, hogy "mit értél el eddig az életedben" szard le. A kutyát nem érdekli, hogy hány diplomád meg nyelvvizsgád van és hány millió lapul a bankszámládon vagy éppen, hogy hányszor voltál már Tahitin nyaralni. Az nem te vagy hanem csak a külsőségek. De azokban nincs semmi szeretet és ezek a dolgok sose fognak kielégíteni.
Ahoz, hogy barát(ok)ra-társ(ak)ra lelj csak szimplán magadat kell adnod..láttatnod, kellhogy te igenis jólérzed magad és igenis tudsz küzdeni ha éppen arra van szükség. Nem pedig megfutamodsz ha egy kicsinyke akadály gördül eléd.
A lényeg, hogy ÉLJÉL és ne csak létezzél a sok külsőséged között és azthidd, hogy "húúú igen ez a jó ez boldogít egem". Aztán ha meg egyik pillanatról a másikra eltűnnek a külsőségeid akkor összeroppansz és egy roncs szar semmi leszel, mert nem vagy edzett és nem tudsz felállni. A lelket is edzeni kell, nem csak a testet:)