Néha az angyalok lehullnak az égből. Hol a fejünkre esnek hol meg mellénk esetleg valahova egészen máshová. Van mikor nem vesszük észre őket, többnyire ez akkor fordul elő ha mellénk pottyannak, de sokak akiknek a fejükre esik se vesznek észre semmit. Túl sok a dolguk. Túl elfoglaltak, vagy egyéb hasonló.
Ugyanakkor azok akik észreveszik és megcsodálják őket, néha beléjük is szeretnek. Ez persze nincs így mindig hiszen, nem minden angyal oda esik ahol a neki rendelt ember van. De többnyire azért be tudják tájolni magukat.
Aztán élvezik tovább együtt az életet. Azt amely annyira azért nem is nehéz és kegyetlen, ahogy sokan mondják. Ha ügyesen élik kellemes és hasznos is tud lenni. Lehet élvezni okosan és szeretősen. Boldogan, boldogan.. egy olyan létállapotban amit nem lehet megfogalmazni. Amibe vagy van az ember vagy nincs. Sokan vágynak rá de sose érik el mert nem tudják, hogy a földi dolgokon keresztül nem lehet elérni.
Mivel csak akkor lehetsz boldog ha szeretsz. És sose lehetsz az ha nem vagy képes teljesen átadni-odaadni magadat másoknak és maximálisan védtelenné válni. Boldoggá.
Sose törődj azzal, h mid van v nincs, sokak hiszik magukról, h mindenük megvan, mégsincs. Mert nem tudnak boldogok lenni és örülni. Begyöpösödöttek és megkövesedett a szívük. Egy darab kemény kő, melyet csak a mélység tud felolvasztani vagy a magasság szétporlasztani. De, hús többé abból nem lehet már itt a földön az szinte bizonyos.
Sie fehlt mir. Es ist einfach. Aber.. Hmm, ich weiß nicht… kompliziert.. sehr .. Oder nein, nur ich möchte wenn sie hier wäre… das wäre gut. Na egal, villeicht bald morgen, villeicht… Gute Nacht …
