Előbb még azon gondolkodtam amit ma Juci mondott, h mi van ha csak álmodjuk ami történik velünk és nincs itt semmi se. Ilyen matrix feeling. Persze szerinte se feltétlenül így van de néha Én is elgondolkozom ezen. Mert ha így van akkor mi értelme van bárminek is.Elvileg akkor semmi. De csak nem így van. Csak nem képzelgünk. És csak létezünk. Egyébként fáj a lábam picit. Elfáradt az is mint én.
Nemtom mi értelme van. Ezen gondolkozom itt. Na mind1. Lényeg, hogy van. NA sebaj. Megy tovább. Ha az ember a gondolkodik lehet nem jó. Lehet nem érdemes róla. Csak szimplán kell.
Igen jól látod kihagytam szavakat. Találd ki mi az és kapsz cukorkát:p...
Lassan kezdem megérteni az őrülteket. Ugrabugrálnak a gumiszobában és tök jól elvannak. Néha üvöltenek, néha rángatóznak és elborult elmével méláznak az élet értelmén. Asszem nem sok választ el az őrültektől xDxDXdXdXd lol....
"Én vagyok az egyetlen ember akivel jó lenne egyszer...sálálááááá defender"...
Evvan..
El kell bújni mint 6 évesen mikor sokat bújócskáztam mert akkor még élveztem. Csak azt nem amikor megtaláltak. Na ma ezzel az a baj, h lehet h nem találnának meg mert nem is keresnének. Pedig a bújócska jó játék. De az emberek túl önzőek ehhez a játékhoz a mai társadalomban.
Nyerek ugye ájpodot? ugye igen. Oké köszi...
Hol volt, hol nem volt élt egyszer egy paraszt ember. Sok öröme és bánata volt az életben de egyszer csak meghalt. Ekkor odament a fia a sírjához és azt monddta neki. Minek éltél ha meghaltál, minek voltál ha már nem vagy? Ekkor azt felete az öreg. Mer fasz se akar meghalni mielőtt még élhetett volna xD... A gyerek ezt megértette és ment örömmel tovább, hol újból sújtotta őt sok öröm és ármány :D...:P
Na puszi lányok, pacsi fiúk. Kaptok egy idézetet:
Úgy érezte, valami kiterebélyesedik, szétárad benne, melegen, lágyan és parttalanul, és ez a valami számtalan kézzel húzza le magához; hirtelen elviselhetetlennek érezte, hogy így álljanak itt egymás mellett, talpuk keskeny síkján egyensúlyozva, nevetségesen felegyenesedve, ahelyett, hogy mindent feledve leroskadnának, és engednének végre bőrük zokogó kívánságának, annak, ami régmúlt évezredek mélyéből szólítja őket, onnan, ahol még nem volt semmi, sem gondolat, sem kérdés, sem kín, sem kétely - csak a vér sötét boldogsága létezett. (Erich Maria Remarque)
Pááááááááááá:D
