eltelt fél nap:)
És 5-ös leszek matekból és 4,6 lesz az évvégi átlagom. Elég jó nap volt. Szép nap volt... Volt. Mert, hogy vége felé közeledik számomra. Hihetetlen milyen gyorsan történnek meg a dolgok és lesznek emlékek. Emberek jönnek-mennek és meghalnak.
Eltelt nyolc év és alig vettem észre. Valamelyest felnőttünk. Tök fura, hogy csak így ukk-mukk-fukk eltűnik majd hamarossan minde és csak emlékként él tovább. Mint a mai nap vagy sokminden más ami már megtörtént.
Mikor emlékezik az ember, egy különös érzés járja át. És beleborzong. Mintha megint ott lenne, vagy csak vágyakozik az iránt, hogy megint ott lehessen. De nem lehet ott soha többet, mer az már nincs. Elnyeli a múlt.
Ez a különleges az emberben, ez az emlékezéskori megborzongás. Ez az érzés. Ettől vagyunk érző lények. Attól, hogy a múltba néha bel tudunk jólesően borzongani, aztán elmosolyodni:)
Mosolyogjunk sokat, éljünk a jelenben, merítsünk picit a múltból, és vakon bízva menyjünk a jövő felé. És akkor élünk:)